Tizenhét

     Letagadhatatlanul pocsékabban érezte magát még a lázas kínoknál is, ez a fajta fájdalom a belsejét szinte felégette és képtelenségnek tartotta elviselni. Mérgesen dőlt vissza párnájára és ököllel a matracba boxolt. Mért nem ment utána? Mi a fenéért játsszák ezt az egészet, amikor ezzel nem érnek el mást csak mindketten belebolondulnak. Tudta, hogy amit Marcus mondott az igaz volt, de az esze ezt felfoghatatlannak vélte. Győzködte magát érvekkel s annál több ellenérvvel, amiért ez az egész csak egy elfelejteni való rossz álom.

            Minden nyafogást és hisztit félretéve emelkedett, feljebb amikor újabb zajok szűrődtek be kintről. A bejárati ajtó becsukódott, kulcs koppant az asztalon és lépések hallatszottak.

"Ha ez sem David tényleg kiugrom az ablakon."-pillantott az említett irányba mielőtt ismét feltápászkodott volna és az előszobába indulna.

- Jó estét.- Elis megkönnyebbülten sóhajtott fel és dőlt a falnak. Dave homlokráncolva nézett rá aztán megfordult és a konyhába ment.

- Szia. -lépett utána.

- Hogy vagy? - csukta be a hűtő ajtaját miután előhalászott belőle egy doboz hideg sört.

- Jobban. -magában azon gonEdolkodott ismét nekifogjon-e a bocsánatkérésnek és a magyarázkodásnak vagy inkább hagyja, hátha a témával csak rontana a helyzeten. Végül összeszedte minden bátorságát és mély levegőt véve belekezdett: - David a múltkori... szóval... nagyon sajnálom, hogy olyan hülyén viselkedtem. Ne haragudj rám, kérlek. Bolond vagyok, nem tagadom, mert így van, de ez az egész túl sok. A baleset, a történtek... -emelte magasba az egyik kesztyűs kezét majd maga mögé rejtette.-...a költözés... Marcus... -itt elhallgatott, és ha a falfehérnél létezik világosabb szín, akkor most az ő arcán jelent meg. Annyira belelendült a magyarázkodásba, hogy tudatán kívül említette meg a titkolni kívánt személyt.

- Mi van vele? -húzta össze szemöldökét gyanakvóan.

- Emlékszel arra az estére mikor ide jöttünk? - ha már megtörtént akkor mért ne mondjon el neki mindent, hiszen másra úgysem számíthat. Leült a legközelebbi székre, közvetlen mellé pedig Dave foglalt helyet.- Összevesztünk az iskola dolgon és elrohantam. Akkor találkoztam vele először. Mérges voltam rá, mert fellökött és legszívesebben elküldtem volna a fenébe, de amikor ránéztem minden idegességem elszállt. Olyan volt, mintha kis pillangók tucatjai repkedtek volna a hasamban, tiszta libabőr lettem és a szívverésem a tízszeresére gyorsult. Azt hittem sosem látom többet, de a sors ostoba fintora, hogy az iskolában találkoztunk ismét. Ezért nem akartam menni többet, mert rossz volt látni, ahogy a szakadék elmélyült közöttünk. Sohasem lehet valósággá az amiről azóta is folyton folyvást álmodom. Ő mindig csak az a képzeletbeli személy marad akit messziről figyelhetek, de sohasem lehet mellettem. Érted ezt? Mert én már azt sem tudom ki vagy, vagy micsoda! -egy könnycsepp szaladt végig az arcán. David letörölte azt mielőtt még lehullhatott volna.

- Hidd el Elisabeth, nagyon is jól tudom milyen az amikor igazán szeretsz valakit és mégsem lehet a tiéd.- megfogta a nő kezét és simogatni kezdte.- Tudom mennyire képes fájni és azt is, hogy nem egy könnyen elmúló folyamat, de itt vagyok és segítek Neked.- bátorító ám halvány mosoly jelent meg az arcán. Felállt és finom felhúzta a nőt is, átölelte és nyugtatóan csitítgatta.- Fontos vagy nekem Elisabeth és mindent megteszek azért, hogy boldognak lássalak.

- Ezen Te sem tudsz segíteni.- suttogta a mellkasába.

- Majd meglátjuk.- gyengéd csókot lehet a homlokára, s közvetlen ezután tenyerével is megérintette.- Felszökött a lázad. Hozom a gyógyszered és teát addig bújj vissza az ágyba.

- Rendben. -engedlemesen visszacsoszogott és bebújt a takaró alá. Fázott, időről időre kirázta a hideg és a feje ismét sajogni kezdett. A tea és a bogyó némiképp csillapította a tüneteket és segítette újra álomba merülni, ami csak újabb szenvedést ígért.

Másnap mire kinyitotta a szemét Dave eltűnt, csak a szokásos asztali üzenet és reggeli fogadta. Maga elé vette a tálcát és a még meleg pirítóst rágcsálva végigfutotta a papírra vetett sorokat. Kimondottan jól érezte magát, semmije sem fájt, fáradtsága is elmúlt, úgy érezte majd kicsattan az egészségtől. Kezébe vette mobilját és elkezdte bepötyögni az smst:

KÖSZÖNÖM A REGGELIT, NAGYON FINOM VOLT. PUSZI, LISA

Miután elküldte kimászott az ágyból és zuhanyozni indult. Semmi kedve sem volt a lakásban maradni, így frissen indult egy hosszabb sétára. Volt némi pénze otthon ezt magához véve vágott neki a sétálóutcák és nyüzsgő terek forgatagának. Tervei szerint csak a délelőttöt tölti céltalan bolyongással, de mint a mondás is tartja: "Repül az idő ha jól mulatsz." és Elis tényleg mesésen érezte magát. Olyan helyeken járt ahol eddig még nem volt alkalma, benézett némely üzletekbe, kipróbált egy-két kávézót és ha bár akaratán kívül, de magára vonta egy pár ember, főként férfi figyelmét. Aztán a telefonja váratlanul megcsörrent épp mikor kilépett az egyik üzlet ajtaján.

- Halló? -szólt bele mosolyogva.

- Merre jársz? -vágta rá köszönés nélkül.

- Sétálok a városban. Miért? -megtorpant az egyik kirakat előtt.

- Hazaérek, sehol senki. Azt se tudtam hol keresselek vagy mi történt!

- Nyugi David, semmi bajom. Bocsánat, hogy csak úgy minden szó nélkül tűntem el, de hirtelen ötlet volt. Sietek haza rendben?

- Azt csinálsz amit akarsz. -ezzel befejezte a beszélgetést. Elis meglepetten nézett a mobiljára mintha az bármi választ adhatna a férfi viselkedésére.

"Hihetetlen."-gondolta magában aztán a buszmegálló felé vette az irányt.

A lakáshoz érve szinte még be sem ért máris szembe találta magát Dave mérges ábrázatával.

- Mit követtem el? -kérdezte Lisa ártatlanul.

- Eltűntél.- vágta rá nyersen.

- Most előkerültem. Amúgy meg semmi rosszat nem követtem el. Sétálgattam és jól éreztem magam. Ez akkora bűn?

- Ha figyelmen kívül hagyod, hogy szólj akkor igen.

"Miért mi vagy Te, az apám?!"- vágta volna rá legszívesebben, de a békülés utáni újabb veszekedésre nem ez volt a megfelelő pillanat.- Sajnálom. Majd máskor előre közlöm ha ilyen hirtelen ötletem támad.- mondta és bement a szobába, míg a férfi inkább a gangra ment egy kis friss levegőre volt szüksége. Tényleg megijesztette az üres lakás helyiségek látványa, Elis cselekedetei kiszámíthatatlanok voltak mióta az történt vele a kórházban. Az egyik pillanatban nevet a következőben már konyhakéssel készül saját életére törni. Viszont az tény, hogy ebben nagyon nagy szerepet játszik Marcus létezése aki csak még jobban felkavarta az amúgyis zavart lány elméjét. Tenni akart valamit ez ellen, de elzárni nem akarta, megtiltani, hogy lássa nem lehetett így csak egy dolog maradt: a lehető legkevesebb zűrrel megoldani ezt a roppant kacifántos helyzetet.

<<< vissza