H�T

Kiab�l�sra �bredt. Mereven �lt az �gyban �s olyan gyorsan vette a leveg�t, hogy majd megfulladt. Ijedten vette �szre, hogy saj�t hangja keltette fel �s m�g mindig kiab�lt, pedig m�r r�g tudat�n�l volt. S�t�ts�g z�rta k�r�l, azt�n f�ny gy�lt t�le nem messze �s egy alak sietett oda hozz�.
-Mi t�rt�nt? –rohant be David.
-Hol vagyok? –k�rdezte zavartan Elis.- Hogy ker�ltem ide? –tapogat�zott k�rbe. Meglepetten vette �szre, hogy egy �gyon fekszik, test�hez egy kiny�lt f�rfi p�l� tapad.
-Elnyomott az �lom. Gondoltam itt k�nyelmesebb lesz. A ruh�id... –zavar�ban megvakarta a fej�t.-... arr�l ink�bb ne besz�lj�nk.
-De ...- akad�koskodott tov�bb �s felemelte a kez�t.
-Amint l�tod kutya bajom, �s ez a l�nyeg, nem? –mosolygott kedvesen �s megfogta a n� karj�t.- Semmi baj. Aludj csak tov�bb.- megv�rta am�g Elisabeth k�nyelmesen visszafek�dt a puha tollp�rn�k k�z� majd visszat�rt saj�t szob�j�ba �s saj�t �gy�ba b�jva k�mlelte m�g egy ideig a s�t�ts�get miel�tt ism�t lecsuk�dott a szeme.

-J� reggelt. –k�sz�nt vid�man a konyh�ba l�p� n�nek.
-Viszont. –elny�zott arccal �lt le a sz�kre �s megd�rzs�lte szemeit, h�tha ett�l sz�lesebbre t�rulnak, mert a f�radts�gt�l, �s s�r�st�l �sszesz�k�lt r�sen csak hom�lyosan l�tott valamit a vil�gb�l.
-Menj, zuhanyozz le. Addig k�sz�tek reggelit.
-Nem vagyok �hes, k�sz�n�m. De a zuhany ann�l ink�bb r�m f�r.
Mire visszat�rt, felfriss�lten �s �beren m�r g�z�lg� palacsinta illata t�lt�tte be a lak�st. Akaratlanul is megkordult a gyomra. Most kezdte el igaz�n �rezni mennyire �res, �s s�rg�sen sz�ks�ge van valami t�pl�l�kra k�l�nben kilyukad.
�pp csak le�lt az asztalhoz m�ris egy m�retes halom palacsint�t toltak az orra el�. H�l�san pillantott fel Davidre miel�tt vill�j�t kez�be vette �s neki kezdett volna a puszt�t�snak.
-Mit sz�ln�l hozz� ha azt mondan�m hagyjuk itt New Hamptont? –k�rdezte v�ratlanul k�t falat k�zt Dave.
-Azt, hogy megbolondult�l.- felelte Elis.- Itt a n�v�rem, az unoka�cs�m akik sz�m�tanak r�m. �s nem utols� sorban az �tteremben is sz�ks�g van r�nk.
-Elisabeth, ... –tolta el maga el�l az �res t�ny�rt.-... felelj �szint�n. A t�rt�ntek ut�n Te m�g k�pes lenn�l hazamenni a testv�redhez �s a gyerek�hez?
A n� elgondolkodott a szavain. Nem is gondolt bele igaz�n. David szavai r�d�bbentett�k, hogy nem folytathatja tov�bb megszokott �let�t hi�ba szeretn� annyira visszakapni az unalmas h�tk�znapokat. Vesz�lybe sodorn� a csal�dj�t �s az embereket akik val�sz�n�leg �gy is ferde szemekkel n�znek majd r� azok ut�n, hogy elmebetegk�nt rohang�lt az utc�kon �s mag�ra hagyott egy id�s h�lgyet aki egyik pillanatr�l a m�sikra esett �ssze az �rint�se �ltal.
-Nem...-felelte v�g�l.-...t�nyleg nem.
-Akkor? Itt mindenki ismer. Keres�nk egy olyan helyet, messze innen ahol senki sem tal�l majd r�nk �s �j �letet kezdhet�nk.
-Miattam k�pes lenn�l feladni az �ll�sod �s egy vadidegen helyre k�lt�zni? Ezt nem k�rhetem t�led!
-K�rni? Ugyan. K�teless�gem melletted �llni �s seg�teni. Hiszen erre val�k a bar�tok, vagy t�vedek?
-Eml�kszel mennyire f�jtunk egym�sra az els� p�r napban? –merengett vissza az oly’ t�volinak t�n� m�ltba.- Ahol csak tudtunk keresztbe tett�nk egym�snak. Mindenki rajtunk nevetett �s azt tal�lgatt�k mikor j�v�nk �ssze. –az eml�kek mosolyra h�zt�k ajakit ami azt�n lefel� fordult.- Hi�nyozni fognak.
-Nekem is. De az�rt, mert elmegy�nk m�g nem kell megszak�tanunk minden kapcsolatot. Ki tudja? Tal�n egyszer visszaj�v�nk.
-Tal�n... –h�zta el a sz�j�t a gondolatra.- David, nagy k�r�s lenne, hogy hazavigy�l?
-M�ris menni szeretn�l? Rendben, semmi akad�lya.- fel�llt �s �sszeszedte az ed�nyeket.
-K�sz�n�m.

Eg�sz �ton nem sz�laltak meg. Teljes csend uralkodott a kocsiban, csak a motor zaja hallatszott.
-Akkor gondold �t amit mondtam �s ha d�nt�tt�l h�vj.- sz�lalt meg mikor Elis kinyitotta az ajt�t.
-Rendben.- felelte �s s�hajtva pillantott be az �res lak�sba.
- Vigy�zz magadra Elisabeth.- b�cs�zott el.
- Azt hiszem ezt ink�bb az emberis�g t�bbi tagj�nak k�ne mondanod.
- �k nem sz�m�tanak, csak Te.
- Mert �n olyan fontos vagyok mi?
- Ebbe most nem szeretn�k belekezdeni, majd legk�zelebb megvitatjuk az �nbizalmi k�rd�seket. Azt javaslom d�lj le m�g egy kicsit, l�tszik rajtad mennyire nem vagy toppon. �n pedig bemegyek az �tterembe �s beadom a felmond�sunk.
-Ilyen biztos vagy a t�voz�sunkban? M�g v�laszt sem adtam.
-A szavak semmit sem �rnek, a tekinteted mindent el�rult. B�zd csak r�m. –kacsintott �s a lifthez s�t�lt.
-Bolond. - cs�v�lta fej�t �s becsukta az ajt�t.
A nap h�tral�v� r�sz�ben egy pillanatra sem mert meg�llni, minden figyelm�t a h�zimunk�ra �sszpontos�totta ezzel terelte el gondolatait a f�j� esem�nyekr�l.
Rendet rakott, portalan�tott, porsz�v�zott �s m�g mosott is, ami ha r�la volt sz� igazi ritkas�gnak sz�m�tott. V�g�l k�nyveit egy kupacba maga el� pakolta �s a legfels�t vette kez�be. Hi�ba olvasta azonban a t�rt�nelem huszadik sz�zadi rejtelmeit a fej�ben m�giscsak a t�rt�ntek r�mk�pei cik�ztak.
„Hagyjak itt mindent? Clariet, az unoka�cs�m, a bar�taim az eg�sz �letem? Ha tudtam volna! Ha csak egy kicsit is haszn�lom az eszem! A k�ts�gbees�s nem ments�g arra amit tettem!”-�nv�dl� gondolatok ezrei �rasztott�k el elm�j�t amit�l legsz�vesebben kiugrott volna az ablakon vagy mag�ba �ll�totta volna a nagyk�st, m�gsem tette. Annyira benne volt az �lni akar�s, hogy hi�ba hajlam az �ngyilkoss�gra a tettek nem k�vett�k a tervek kusza h�l�j�t. Azt�n csak r�tal�lt a k�pzeletbeli fonal v�g�re �s megr�ntotta mire a sz�v�dm�ny egyetlen v�kony sz�lk�nt hullott le. A telefon�rt ny�lt.
-Hallo, David?- sz�lt bele mikor megszakadt a cs�ng�s a vonal t�ls� v�g�n.
-Valami baj van? –k�rdezte egyb�l aggodalmas hangon a f�rfi.
-Nem nincs, nyugi. Csak... gondoltam tudni szeretn�d, hogy d�nt�ttem.- a kez�ben l�v� tollal fektetett nyolcasokat rajzolt az �l�ben l�v� f�zet bor�t�j�ra. Hossz� perceknek t�n� fesz�lt csend k�vetkezett. – Mikor j�ssz �rtem? – sz�lalt meg v�g�l.
-Hidd el, hogy j�l d�nt�tt�l. Holnap reggel kilencre ott vagyok �rted ha neked is megfelel.
-Minn�l el�bb ann�l jobb. De... k�rhetn�k m�g valamit?
-Amit csak akarsz.
-Miel�tt elmegy�nk bevinn�l a k�rh�zba? –nagyot nyelt miel�tt kimondta volna a szavakat.- Hogy elb�cs�zhassam Clariet�l.
-Term�szetesen. –egyezett bele haboz�s n�lk�l. Ez teljesen logikus k�r�s, hiszen nem k�t napra tervezik a kiruccan�st.
-Mindent k�sz�n�k.- felelte h�l�san.- Akkor holnap.
-Igen, holnap.-ezzel befejezt�k. Elis m�lyet s�hajtott �s h�trad�lt. Tekintet�t a plafonra szegezte �s �gy vizsg�lgatta mintha l�tna rajta valami term�szetellenest.
F�lt t�le, hogy t�l nagy dologba v�gja a fejsz�j�t, de nincs vissza�t. Azzal pr�b�lta mag�t nyugtatni, �gy lesz a legjobb mindenkinek. Hogyan is �lhetne tov�bb a n�v�r�vel �s az �jsz�l�tt fi�val akiket a puszta jelenl�te hal�los vesz�lybe sodorja. Mindannyian szenvedn�nek t�le, �s ezt egy�ltal�n nem akarja. Joguk van a boldog �lethez, �s ki �, hogy ezt megakad�lyozza? Hosszas �ld�g�l�s ut�n r�sz�nta mag�t �s fel�llt. Levette szekr�ny�nek tetej�r�l a b�r�ndj�t �s kinyitva az �gyra tette. V�gig kellett gondolnia mi fog kelleni, b�r m�g azt sem tudta mi lesz az �ti c�l. Felt�tlen bizalommal volt David ir�nt, tudta, hogy b�rhov� is mennek biztons�gban lesz. A v�g�n k�l�nb�z� ruhadarabokkal �s kieg�sz�t�kkel t�mte tele, a cipz�r hevesen tiltakozott, f�l� volt, hogy feladja �s elpattan. Kiment a nappaliba �s a kis id� m�lva k�t sportt�sk�val t�rt vissza. Nem akart t�l sok mindent vinni, csak amire sz�ks�ge lehet. Az egyik feleslegesnek is bizonyult �gy azt f�lredobta. A holmij�t az ajt� mell� tette �s szomor� szemekkel n�zett r�juk. Hi�ba �rezte mag�t pocs�kul, bel�l m�gis motoszk�lt benne egy kis k�v�ncsis�g, vajon mi lesz ezut�n? A k�rd�s megv�laszolatlan marad mindaddig am�g el nem hagyj�k a New Hampton hat�r�t jelz� t�bl�t. Akkor kezd�dik az �j �let, ami r�szben f�lelmetesnek, r�szben izgalmakat okoz� kih�v�sokkal v�rja �ket.

<<< vissza