„�s ne f�ljetek azokt�l, akik a testet meg�lik, de a lelket nem tudj�k meg�lni, ink�bb att�l f�ljetek, aki mind a lelket, mind a testet elvesz�theti a gyehenn�ban.”

(Mt 10,28)
 

HAT

Nem tudta hova fut, nem is �rdekelte igaz�n. Idegesen ugr�lt el a szembej�v� emberek el�l, kezeit ide-oda kapkodta, hogy m�g v�letlen�l se �rhessen hozz�juk. Az elm�je �sszezavarodott, gondolatok ezrei cik�ztak a fej�ben. Mi�rt t�rt�nik mindez? Mi t�rt�nt Vele? Hol...Hogy... Merre...Micsoda?
A felismer�st�l felsikoltott �s megtorpant. Fej�ben visszhangzott a mondat:
„...megv�ltozik az �leted...” Err�l besz�lt volna Devin? Ezt az alkut k�t�tt�k a k�poln�ban?
Ism�t rohanni kezdett, mint a sz�l, �gy v�gott �t az akad�lyok k�z�tt melyek az �tj�ba ker�ltek. Addig bolyongott am�g �gy nem �rezte, k�pes �rr� lenni a benne kavarg� �rz�seken. Le�lt egy cs�ndes parkban, a k�zl�mp�kt�l t�volabb es� padok egyik�re �s nagy leveg�ket v�ve igyekezett a s�r�s miatt r�t�r� csukl�st csillap�tani. Terve m�g nem volt, abban sem volt biztos, hogy ez az eg�sz nem csak egy rossz �lom, de ahogy teltek a percek egyre ink�bb er�s�d�tt benne a tudat. Hossz� �r�kig �cs�rg�tt ott egymag�ban m�g fel nem �llt �s el nem indult a v�ros hat�ra fel� ahol az �jjelenk�nt ny�zsg� lakosok m�r nem j�rnak annyian ilyen k�s�i �r�kban. Fel sem t�ntek neki az ismer�s utc�k �s az ir�ny ami fel� tart. Csak akkor t�rt mag�hoz mikor meg�llt egy bej�rati ajt� el�tt. Nem mert bekopogni, nem akart csengetni, f�lt a k�vetkezm�nyekt�l. Azt�n m�gis megtette.
-Igen?- ny�lt ki az ajt� �s egy f�rfi jelent meg m�g�tte.- Elisabeth, mit keresel te itt?- sz�lesebbre t�rta �s f�lre�llt, hogy beengedje.
-Biztos?-pillantott bizonytalanul az el�szoba fel�.
-Mit�l f�lsz? Nem harapok.-mosolyodott el David �s Elis fel� ny�lt aki ett�l h�trah�k�lt �s elkapta a kez�t.- Mi a baj? Csak nem a n�v�reddel? –vid�m arcvon�sai megfesz�ltek, aggodva n�zte a n�t.-Gyere be!
Mint a j� gyerek k�vette az utas�t�st �s �tl�pte a k�sz�b�t. Kezeit m�lyen zseb�be s�llyesztette, �gy elz�rva minden baleset forr�s�t. Dave a nappaliba vezette �s hellyel k�n�lta. Elis le�lt a kanap� sz�l�re �s olyan picire h�zta �ssze mag�t amennyire csak termete engedte. A f�rfi kiment a szob�b�l �s alig k�t perc m�lva t�rt vissza egy nagy cs�sze g�z�lg� te�val a kez�ben. Letette a n� el� �s le�lt a mellette l�v� fotelbe.
-K�rlek nyugodj meg �s mond el mi t�rt�nt. Rendben? –hangja nyugtat�lag hatott Elisre aki sz�p lassan kezdte biztons�gban �rezni mag�t, de m�g kor�ntsem volt t�l a megr�zk�dtat�son.
-Nem fogod elhinni.  M�g magamnak sem tudom megmagyar�zni mi t�rt�nt, csak azt tudom, hogy idegileg teljesen k�sz vagyok. – a f�rfi nem sz�lt semmit, figyelmesen hallgatta.- Tegnap amikor a k�poln�ban voltam... –kezdett bele.- ... ott volt egy f�rfi. Igaz�n fura alak, r�n�z�sre se a j�k k�z� soroln�m. Sz�val, az az ember, m�r ha az volt egy�ltal�n, furcsa dolgokr�l besz�lt �s azt mondta, id�zem: „A csal�dod cser�be a felh�tlen �leted�rt.” –fel�llt �s s�t�lgatni kezdett, ujjait t�rdelte �s az eml�kek hat�s�ra ism�t el�b�jtak k�nnyei.- M�r megb�ntam, annyira megb�ntam az eg�szet! H�lye voltam tudom, de annyira f�ltem, hogy elvesz�tem Clariet.
-Folytasd k�rlek.- sz�lalt meg ism�t azona  l�gy, kedves hangon.
-Beleegyeztem az alkuba, �s al��rtam valami pap�rt ami...amit el sem olvastam. Te j� �g! – a d�bbents�gt�l t�gra ny�lt szemekkel megtorpanva �llt a szoba k�zep�n. – Mit tettem? Ki tudja mi lesz m�g ezut�n?! Engem el kell z�rni! Gyilkos vagyok! Meg�ltem �ket! -ism�t neki indult, idegesen forgol�dott �ssze-vissza mik�zben ujjai hangos ropog�s�t is t�lharsogt�k �nv�dl� szavai.- Miattam haltak meg!
-Kik? Ne besz�lj butas�gokat. –David a n�h�z l�pett �s v�ll�n�l fogva maga fel� ford�totta. Elis kit�pte mag�t a f�rfi kez�b�l �s elh�tr�lt t�le.
-Ne �rj hozz�m! –sik�totta �s eg�szen a falig h�tr�lt.- Nem akarlak b�ntani! T�ged m�r nem...- hangja elcsuklott a s�r�st�l.-...nem szabad!
-Dehogy b�ntasz. Nyugalom, nincs semmi baj. Itt vagyok �s megv�delek. –tett egy �vatos l�p�st fel�, de mikor l�tta a k�zeled�se mennyire felzaklatja ink�bb feladta.- Ha elmondod mi t�rt�nt tal�n tudok seg�teni.
- Hozz�juk �rtem �s meghaltak.- ny�jtotta el�re a kez�t majd hirtelen visszah�zta. –Rocky... Mrs. Moscowic... a r�zs�k... meg�ltem �ket!
-Nem �rtem.- m�r � is kezdett megzavarodni.- Hogy mi tett�l?
-A puszta �rint�semmel a hal�lba k�ldtem �rtatlan �leteket!- k�rben�zett a szob�ban. Tekintete az ablak mellett �ll� p�lm�n �llapodott meg.- N�zd! –oda l�pett �s meg�rintette a n�v�ny level�tmire az barnulni kezdett �s, mintha kiszippantott�k volna bel�le a vizet, elsz�radt. Dave k�v� dermedve b�mult az egykor z�ld sz�nekben pomp�z� p�lm�ra.- L�tod?! V�ge! Csak ennyi kell hozz�! –leroskadt mell� �s fej�t t�rd�re hajtva zokogni kezdett.
-A...-pr�b�lt valamit mondani, de a l�tv�ny teljesen padl�ra k�ldte. Megr�zta a fej�t �s vissza�lt a fotelbe.- �s ez... az eg�sz az�ta van? M�rmint...- a maradv�nyra mutatott. Elisabeth felemelte a fej�t �s b�lintott.
-Mihez kezdek most? Nem mehetek emberek k�z�! Sehova! A legjobb lenne ha magammal is v�gezn�k. –tenyer�t arca fel� ford�tva, n�zte reszket� ujjait.
-Ne tedd! Biztos tal�lunk megold�st! Csak higgadtan v�gig kell gondolnunk az eg�szet! –arc�t kez�be temetve pr�b�lt koncentr�lni.- Am�g nem tudjuk mit tegy�nk itt maradhatsz. Haza gondolom nem akarsz menni.
-Nem f�lsz t�lem? –k�rdezte meglepetten. –Hiszen b�rmikor meg�lhetlek.
-Tudom, hogy nem lenn�l k�pes ilyesmire. Ahhoz t�l szoros a bar�ts�gunk. –pr�b�lt mosolyt er�ltetni az arc�ra h�tha az megnyugtatn� a n�t.- Megyek �s el�k�sz�tem Neked a vend�gszob�t. –fel�llt �s kis�t�lt a nappalib�l mag�ra hagyva a m�g mindig f�ld�n �cs�rg� Elist. Tal�n m�g t�z perc sem telt el m�ris visszat�rt. – T�madt egy �tletem.
-Igen? –pillantott fel.
-Pr�b�ltam �sszedob�lni a dolgokat, hogy k�nyelmesen elf�rj, amikor ezt tal�ltam. –b�szk�n tartotta maga el� a zs�km�ny�t: egy p�r finom, v�kony anyagb�l k�sz�lt b�zs sz�n� keszty�t.
-Azt hiszed ez seg�t rajtam?
-Tal�n ha nem k�zvetlen�l �rsz hozz� nem is t�rt�nik semmi.- k�zelebb l�pett �s Elisabeth fel� ny�jtotta.- Egy pr�b�t meg�r. –b�tor�t� �s rem�nyked� mosolyra h�z�dott a sz�ja.
-Dobd ide. –egyezett bele, b�r mag�ban elvetette a k�ptelen �tletet. Felh�zta kez�re �s fejcs�v�lva emelkedett fel a padl�r�l.
David a fal melletti kisasztalhoz l�pett �s levett r�la egy cserepet melyben �l�nken z�ldelt a mit sem sejt� n�v�ny.
-Biztos? –n�zett r� bizonytalanul. –Tedd le. –mutatott az asztalra. Nem merte megkock�ztatni, hogy v�letlen�l hozz� �rjen.
-Menni fog. –b�ztatta.
Remeg� k�zzel, lassan ny�lt az Aloe Vera egyik levele fel�. �sszeszor�totta a szem�t �s mutat�ujj�t finoman hozz�nyomta. N�ma csend uralkodott a szob�ban. Csak egy l�gy z�mm�g�tt az ablakn�l, semmi m�s nem zavarta meg a n�mas�got.
-Mi t�rt�nt?- suttogta.
-N�zd meg magad. –v�laszolta David.
�vatosan nyitotta ki a szem�t �s a l�tv�nyt�l els�rta mag�t.
-Istenem! –suttogta �s let�r�lte burj�nz� k�nnyeit. Alig hitte el amit l�tott. A n�v�ny z�ldebb volt, mint valaha! Majd kicsattant az eg�szs�gt�l.
-Most j�n az a r�sz, hogy „�n megmondtam”.- Elis legsz�vesebben a fi�rfi nyak�ba vetette volna mag�t, de ez a cseppnyi rem�nysug�r m�g nem gy�zte meg teljesen a keszty� ny�jtotta biztons�gr�l.
-M�r b�nom, hogy egy percig is k�telkedtem benned. Ha lesznek m�g tov�bb hasonl� �tletei Mester, k�rem ossza meg szer�ny szem�lyemmel. –hajolt meg el�tte azt�n elnevett�k magukat. Megk�nnyebb�lten huppantak le a kanap�ra �s d�ltek h�tra. –Dave, ez ugye csak egy rossz �lom? Hamarosan fel�bredek �s ez az eg�sz elt�nik.
-Sz�vesen mondan�m, de att�l tartok nagyon is �berek vagyunk.
-A francba. –s�hajtotta �s lehunyta a szem�t. L�legzete lelassult, pulzusa a norm�lis �rt�k�re cs�kkent. Kezdett megnyugodni, ami egy ilyen mozgalmas, f�raszt� nap ut�n nem is volt olyan k�nny� feladat.

 

<<< vissza