H�ROM

Ism�t �ton volt. N�m�n n�zett kifel� az ablakon, szem�b�l tov�bbra is kitart�an folytak a k�nnyek. A sz�v�ben l�ktet� f�jdalom mell� hatalmas h�la is t�rsult, David n�lk�l m�g mindig otthon �lne �s azt se tudn� mit csin�ljon. A f�rfi agg�d� pillant�sokat vetett a n�re ki letagadhatatlanul mag�ba zuhant �s szinte a val�s�got figyelmen k�v�l hagyva elmer�lt a f�lelmek vil�g�ban.
A k�rh�z, egy az �g fel� ny�l� magas �p�letb�l �llt, el�tte egy megszokott, �tlagos parkol�val, az embernek m�gis az az �rz�se t�madt, hogy itt t�bb van, mint egyszer� betegell�t�s. Legal�bb t�zemeletes volt, mindenhol ablakok, de m�g ez sem volt el�g ahhoz, hogy a rossz gondolatokat ki�zze a fejekb�l.
-Itt voln�nk.-nyitotta ki az any�s�l�s ajtaj�t. Megfogta Elis kez�t �s kiseg�tette. �pp id�ben kapta el miel�tt �sszeesett volna a r�t�r� sz�d�l�st�l..-J�l vagy?
-Nem.-belekapaszkodott az aut�ba �s felegyenesedett.-De menni m�g tudok, azt hiszem. – M�r nem s�rt, de a tekintet�b�l egy pillanatra sem halv�nyodott el a retteg�s.
-Gyere, menj�nk.-karolta �t Elisabeth derek�t, nem volt benne biztos, hogy k�pes lesz eljutni a bej�ratig egymaga. J�l sejtette, a n� t�bbsz�r is �sszecsuklott �tk�zben, de David fel volt r� k�sz�lve, �gy m�g id�ben k�pes volt elkapni.
-J� est�t. Miben seg�thetek?-n�zett fel r�juk a recepci�s n�v�r.
-A n�v�rem ide hozt�k be, aut�balesete volt.-t�rt r� r�gt�n a l�nyegre. A pultnak t�maszkodott, maga sem b�zott t�ls�gosan az egyens�ly�ban.-Clarie Mc’Filed Russo.
-Egy pillanat.-fordult a sz�m�t�g�p fel� �s g�pelni kezdett. �r�knak t�n� percekig csak nyomkodta a billenty�zet gombjait.-Igen. A kettes m�t�ben van. Oda sajnos nem mehetnek be, de a harmadik emeleten, tal�lj�k, egy v�r�teremmel egy�tt. Amint lehet Dr. Watson felkeresi �n�k�ket.
-K�sz�nj�k.-fogta meg ism�t Elist David �s elindult vele a lift fel�. Bek�s�rte a n�t �s megnyomta a felfel� men� gombot.
-Nem lesz semmi baj, nyugodj meg.- pr�b�lta kicsit helyrer�zni az egyre s�pad� Elisabethet, de nem sokat seg�tett.
A v�r� nem volt t�l nagy, csak p�r sz�k �s egy ital automata foglalt benne helyet, mellette egy-egy n�v�nnyel ami val�sz�n�leg a helyis�g hangulat�n pr�b�lt jav�tani. A f�rfi els� dolga miut�n biztons�gban le�ltette a n�t, az automat�hoz vezetett �s egy er�s k�v�t illetve egy te�t k�rt. Ut�bbit odany�jtotta Elisnek aki elvette, de keze remeg�se miatt vagy csak az idegess�g hat�s�ra egy kortyot sem b�rt letuszkolni a tork�n.
-Ezt elteszem k�s�bbre.-vette vissza t�le a poharat, mert ha nem teszi akkor sz�p lassan a teljes tartalma kir�z�dott volna. Mag�hoz h�zta Elist �s szorosan �t�lelte. Mivel szavakkal nem tudott r� hatni, tal�n �gy kifejezheti, hogy mellette �ll, nincs egyed�l.
A v�rakoz�s a legnehezebb ilyen helyzetekben. Nem tudni mi t�rt�nik vagy, hogy van a szeretett rokon, bar�t, ismer�s, ez m�r maga �rj�t�. Amikor a k�nnyeket mind els�rtuk, amikor a bel�lr�l mardos� f�jdalom sz�nni nem l�tszik, m�r nincs m�st tenni, mint v�rni, arra, hogy egyszercsak valaki betoppan �s k�zli a j� vagy ak�r a rossz h�rt.
-Miss Mc’Field?-k�rdezte valaki az ajt� fel�l. Elisabeth egyb�l felugrott �s a hang ir�ny�ba fordult.-�dv�zl�m. Dr. Watson vagyok.-arca komoly volt m�gis kifejez�stelen.
-A n�v�rem.... Hogy van Clarie?-David mell� l�pett �s megfogta. �rezte, hogy amit hallani fog nem lesz egyk�nnyen megem�szthet�.
-N�zze Miss Mc’Field, nem fogok mag�nak hazudni. Nagyon nagy vesz�lyben van a n�v�re �s a gyermek is. Az aut� ami elsodorta �ket s�lyos s�r�l�seket okozott �s a m�t�t m�g mindig tart ugyan, de nem sok es�j van r�, hogy mindketten t�l�lhetik. Tudom, nem illik ilyenkor ilyesmit mondani, de nem szeretem a mell�besz�l�st, joga van tudni. Ahogy joga van d�nteni is, mivel Mrs. Russo nincs olyan �llapotban, hogy v�laszthasson.
Elis leveg�t venni is elfelejtett, csak �llt �s �gy �rezte mintha meg�llna k�r�l�tte az id�. Clarie vesz�lyben van? A baba is megs�r�lt? Ez k�ptelens�g, lehetetlen!
-Elisabth.-figyelt fel ism�t a nev�re.-Minden rendben?
-Szerinted?!-pillantott m�rgesen Davidre. Azt�n ism�t az orvos fel� fordult.-Miben kellene d�ntenem?-m�r el�re f�lt a v�laszt�l, hallani sem akarta azokat a szavakat.
-Mint m�r eml�tettem, mindkett�j�k �llapota s�lyos. A beavatkoz�s l�nyegesen jav�tja az es�ly�ket, de b�rmikor komplik�ci�k l�phetnek fel. Ilyen helyzetben csak az egyik�kre tudunk teljes m�rt�kben koncentr�lni.
-Azt k�ri v�lasszak a n�v�rem �s az unoka�cs�m k�zt?-t�rt r� a l�nyegre.
-Igen, erre k�rn�m.
-Nem, �n ezt nem tudom megtenni. Ne k�rjen t�lem ilyet! –rogyott le a legk�zelebbi sz�kre.- Ezt, ezt nem...nem.-b�mult maga el� �s ism�t eleredtek a k�nnyei.
-Dr. Watson, nem lehetne egy kid id�t k�rni. Csak 5 percet adjon, had gondolhassa �t.
-Tudom, hogy neh�z, de nem halogathatjuk. Ameddig csak lehet megpr�b�ljuk az any�t �s a magzatot is �letben tartani, de szor�t az id�.-megfordult �s visszasietett a m�t�be.
-David, mi lesz msot? -zokogta a f�rfi mellkas�ba aki ism�t mag�hoz �lelte �s simogatta a h�t�t, enn�l t�bbet �gysem tehetett.- Mit kellene tennem?
Nem tudott mit felelni, m�g soha nem volt ilyen helyzetben �s nem is szeretne, mert ez m�g a v�rakoz�s borzalm�t is fel�lm�lta.
-Lehet, hogy most h�ly�nek fogsz n�zni.-t�rte meg v�g�l ac sendet.- De az �n csal�domban a legrosszabb helyzetekben a nagysz�leim mindig Isten fel� fordultak �s az � seg�ts�g�t k�rt�k.
-Igazad van.-n�zett fel r� k�nnyes szemekkel Elis, mire Dave halv�nyan elmosolyodott. – �s seg�tett?
-Azt nem tudom, de �k hittek benne. �s m�rt hittek volna ha nem seg�tett?
-�rtem mire gondolsz. N�lunk soha sem volt nagy dolog a vall�s, azt sem tudom mit vagy hogyan kell.-visszahajtotta a fej�t �s az �res, h�feh�r falat n�zte.
-V�rj egy pillanatot.-�llt fel. -Azonnal j�v�k. –t�nt el a v�r� ajtaja m�g�tt.
P�r perc m�lva ism�t visszat�rt, megfogta Elisabeth kez�t �s mag�val vitte a lift fel�.
-Hov� megy�nk?-k�rdezte mik�zben bel�pett a f�lk�be.
-Majd megl�tod.-megnyomta a gombot �s elindultak felfel�. Az ajt� felett egy keskeny t�bla volt rajta sz�mokkal. Ahogy hagyt�k maguk m�g�tt a szinteket egy-egy sz�m narancss�rg�n felvillant. A hatodik emeletn�l azt�n hosszabb id�re kigyulladt �s kiny�lt alatta a liftajt�.-Gyere. –fogta meg ism�t �s v�gigvezette a folyos�n, eg�szen a v�g�ig.
-Itt voln�nk. –tess�kelte be a n�t az egyik helyis�gbe. A szob�ban kev�s f�ny ny�jtott n�mi l�that�s�got, k�t oldalt k�t-k�t pad volt, k�z�tt�k egy keskeny �ttal amit sz�nyeggel jeleztek. Legel�l egy kis olt�r kapott helyet, felette egy f�b�l k�sz�lt kereszttel, mely k�r�l festm�nyek �br�zolt�k a Biblia egyes jeleneteit. Ezek a k�pek k�rben mindenhol l�that�ak voltak, sz�pen kidolgozott munk�k, a betegek �s hozz�tartoz�ik h�l�s aj�nd�kai.
Elis nem k�rdezett semmit csak n�zte a szer�ny berendez�st ami m�g �gy is leny�g�z� l�tv�nyt ny�jtott.
-Ha gondolod sz�vesen magadra hagylak.- sz�lalt meg mellette David.
-De... m�g egy im�t sem tudok.-vallotta be sz�gyenkezve.
-Csak mond azt �s gondlj arra amit legjobban szeretn�l, ami a sz�ved legm�ly�r�l j�n. Ezek a szavak t�bbet �rnek b�rmely betanult im�ds�gn�l.- h�tr�lt p�r l�p�st �s a k�vetkez� pillanatban becsuk�dott az ajt�. Elisabeth egyed�l �csorgott a k�polna k�zep�n, nagyokat pislogva figyelte ahogy a meggy�jtott gyerty�k �gnek. El�re l�pdelt, az els� padig �s le�lt.
-K�rlek Uram, seg�ts, hogy a n�v�rem �s az unoka�cs�m t�l�lj�k �s mindh�rman egyszerre, eg�szs�gesen t�vozhassunk innen. Tudom, nem vagyok �s nem is votlam soha hiv�, de ha Te t�nyleg olyan j� vagy, mint amilyennek hisznek akkor engem is meghallgatsz. –suttogta a keresztnek. -B�rmit megtenn�k �rt�k, csak biztons�gban tudhassam �ket. Ha kellene m�g az �letem is fel�ldozn�m �rt�k.
-Az �leted?- hallott meg hirteln egy hangot.- Val�ban k�pes lenn�l eldobni az �leted az�rt, hogy megmentsd �ket?
-Ki... ki van... itt?-dadogta. Felemelkedett �s kil�pett a padb�l, hogy jobban k�rben�zhessen.
-Nem Te vagy az els� aki ilyen k�r�ssel fordul az �rhoz.-volt valami a hangj�ban ahogy az utols� sz�t mondta ki.
-Ki vagy?- k�rdezte ism�t, most m�r valamivel b�trabban.
-Sok nevem van, m�gis senki sem ismer igaz�n.- Elis egy s�t�tebb sarok fel� fordult ahonnan egy magas, fekete �lt�z�ket visel� alak l�pett ki. Arca s�padt volt �s er�s csont�, haja feket�n omlott a v�ll�ra amit�l csak m�g betegsebbnek t�nt.- H�vj csak Devin-nek.- �llt meg a meglepetten re� pislog� n� el�tt. Megfogta a kez�t �s l�gy cs�kot lehelt r�. –Tudtam, hogy egyszer m�g tal�lkozunk, Elisabeth.
 

<<< vissza