Státusz: inaktív

Na jó, róla annyit lehetne mesélni, hogy ez a menüpont az utolsó betűig megtelne. Volt Matt vámpir, ember, farkas, varázsló, és most ha jól emlékszem legutoljára vérszivó-tanonc. Az az oldal sajnos bezárt és kicsi Matt magára maradt a nagy világban. A lynthis.try-n irtam róla egy összefoglalót, bemásolom most ide is:

Nem tudtam hová is tehetném őt. Annyi mindent átélt már ez a név, és úgy átlagban az alatta futó karakter is. Volt egyszerű halandó, varázsló, vámpir, és még sorolhatnám mi minden. Az egyik kedvencem marad örökre. Két helyen "éldegélt" igy mostanában, abból az egyik oldal nemsokára megszűnik, a sokadik vámpir Matt pedig otthontalanná válik. Ezt pedig nem hagyhattam! Szóval ideiglenesen, "lehibernálva" átkerül ide, és ha egyszer úgy hozza a sors újraéled az én igazi vámpirom. :)

Karakterkép:

Ő volt az utolsó megjelenitett verziója, köteleztek rá, hogy hiresebb embert válasszak:

De az igazi mindig ő lesz számomra:

Általános adatok:

Karakter teljes neve: Matthew Gordon 
Becenév: Matt, Matthew
Nem: fiú/férfi
Kor: 18 (régebbi vámpiros játékokon 103 volt az igazi kora)
Születés helye és ideje: Musselburgh, Skócia, 1992.03.23.
Foglalkozás: diák

Vámpírképesség: -
Család: Apa: Stuart J. Gordon, 50 év, szakács, átlagos apa-fia viszony
Anya: Maria-Jane Gordon, 47 év, nagyon szeretem, bármit megtennék érte
Testvérek: -
Egyéb hozzátartozók: -

Előtörténet: Azt hiszem az én életemben semmi rendkívülit nem tudnék kiemelni, ha csak azt nem, hogy mivé lettem egyik napról a másikra. Na, de ne szaladjunk ennyire előre. A nevem Matthew Gordon, és 1992. márciusának végén születtem Skócia egyik kisvárosában. Egyke gyerek vagyok, ezért minden figyelmet megkaptam, amire csak szükségem lehet, ez néha zavaró, néha viszont kimondottan jó érzés volt. A szüleim a konyha bűvészei, nem csak az étteremben, hanem otthon is állandóan ott forgolódnak. Szerintük előttem is nagy jövő állhatott volna, de nem így tervezte el a Sors. Csoda gyerekként tartottak viszont számon mindkét iskolámban, mert szerintük van valami a fejemben a levegőn kívül. A matekhoz, a fizikához és a kémiához gyengéd szálak fűznek, sokáig gondolkodtam e három tantárgy kombinációjának eredményén a jövőmre nézni, ám mint már említettem- ez is felesleges időpazarlás volt. Életem legmélyebb pontja, s legrosszabb időszaka 15 éves korom után érkezett, amikor is kiderült, hogy édesanyám súlyos beteg, és az orvosok szerint maximum tíz éve elehet hátra. Igyekszünk figyelmet sem fordítani erre a borzasztótényre, úgy élünk, mintha teljesen egészséges lenne, de belül mindhárman szenvedünk ettől. Nem vagyunk azok a partykat adó típusok, nem is engedhetnénk meg magunknak, de anyám ragaszkodott hozzá, hogy azon a bizonyos napon, a felnőtté válásom estéjén igenis, tartsunk egy összejövetelt baráti körben. Nem tetszett az ötlet, de a kedvéért mosolyt színlelve belementem a dologba. A buli átlagosan sikerült, az emberek elhalmoztak jókívánságokkal, meg hasonló bájolgós mondatokkal. A hideg kirázott tőlük. Egész este furcsán éreztem magam, a végkifejlet azonban csak éjjel jött el. Az egész egy pillanat alatt történhetett, mert emlékeim közt nem szerepel más, mint a hirtelen rosszullét és a sötétség. Kis korom óta, sokszor eltöprengtem rajta, hogy mi vár a halál után, Mennyország vagy Pokol, vagy esetleg a nagy semmi? A kérdés azonban továbbra is nyitott marad, ugyanis felébredtem a kényszerpihenő után. Nem értettem mi történt körülöttem, hol vagyok, és mi ez az egész. A feltámadásom napján két meglepő tény is fogadott. 1. Engem örökbe fogadtak. 2. Pár éven belül azzá válok, amit eddig képtelen, abszurd badarságnak gondoltam. Ezek után, és főleg miután kiadtam magamból egész bensőmet elárasztó dühömet, a szüleim elvittek az internátusba, ahol szerintük a legjobb helyen leszek. Új hely, új helyzet és rengeteg olyan ember, akit még két évvel ezelőtt kinevettem volna valójának felfedéséért. Vajon mi lesz a Sors következő húzása? Jellemzés: Amiket szeret: Nem vagyok barátkozós, társaság kedvelő típus, de néha szükségét érzem az emberek közelségére, ezért vagyok inkább a nyílt terepen, mintsem egy sarokban egyedül. Szeretek verset írni, ami ha reál beállítottságom nézzük akkor igazi ritkaság. Amiket utál: Rengeteget csalódtam már a világban, az emberekben. Annyi hazugságot, képmutatást láttam eddigi életében, hogy ezeket azonnal felismerem, és, aki ilyet tesz az örökre elássa magát nálam.

Jellem: Csendes, de annál inkább makacs típusnak tartom magam. Ha kell fel tudom emelni a hangom, viszont nehezen jövök ki a béketűrésből, és igyekszem békés megoldást keresni a problémákra. Figyelmes vagyok, és hála a "jó memóriámnak" képes vagyok bármit első hallás után megjegyezni, és hamar felfogni, és így könnyebben segíthetek másokon. Az ügyetlenségem azonban határtalan. Állandó elbotlás, leverés, bármilyen testrész beütésének veszélye alatt állok, és ezt nagyon utálom magamban.

Külső: Mit is mondhatnék? Nagyjából 175 cm magas lehetek, átlagos testalkattal, illetve testsúllyal. Hajam és szemem színe barna, arcom bal oldalán pedig egy vágás éktelenkedik, amit 16 évesen szereztem egy sikertelen famászás alkalmával (többek között a karom és a lábam is eltört). Öltözködésemre a sötétkék farmernadrág, és a fekete, vagy fehér pulóver a jellemző, nyáron pedig ugyanez pólóban. Valószínűleg ez is rátesz az "unalmasságomra" egy jó nagy lapáttal...

Volt egy ideig az Eiffel High School művészet tanára, de hamar letöröltem, mert nem sikerült normálisan megalkotnom, ahogy szerettem volna. Ott igy nézett ki: