Úh, gyerekek, olyan ideges vagyok, hogy mindjárt felrobbanok! Komolyan mondom, ha nem velem történne el se hinném, de, mint tudjuk, nálam minden nehezebben alakul, mint mondjuk most is.
  Bementem Budapesten egy T****o-ba, az úriember szépen elmagyarázott mindent a hitelről, hogyan is szerezhetem meg a kiszemelt laptopom. Kezdjük ott, hogy először akcióban volt, számomra elérhető összegben, aztán arról ugye lecsúsztam, ezután rádobtak egy tizest, mondtam, hogy "Na, jó, még így is kell.". Tegnap a szemem kiugrott, mert már majdnem 120.000 Ft volt az a szerencsétlen laptop. Apa viszont azt mondta, az már nem oszt nem szoroz, vágjunk bele, és lesz valahogy. Szóval ott ezt így láttam, jövök ozzánk, hogy a helyi áruházban végre meglesz, apa jön velem, szegényke tiszta fáradt meg minden baja van, de megígérte, hát menjünk. Az itteniben aztán közölték, totál másmilyen papírok kellenek, szóval hazajöttünk, visszamentünk, aztán újra és újra, és ez így tizenegy óta tart. Mostanáig bírálta a bank, és előbb hívták aput (, aki szegény közbe hazament, mert éhen készült halni meg stb...). 
  Remélem végre nálam lesz a kicsikém, most már tűkön ülök, ideges vagyok, izgatott és azt hiszem a szokottnál is őrültebb. Vajon összejön nekem valami egyszer simábban is? Kétlem...