„Aki szoknyás, velünk tart!” - ezzel a jelmondattal invitáltuk az érdeklődőket a legkisebb magyar faluba, Megyerre. A Megyerfeszt-programsorozatban ezúttal a szoknyás férfiak földje, Skócia mutatkozott be. Volt dudaszó, skót erőfitogtatás, folyt a sör és a whisky, roppantak a finom kolbászok. Képes beszámoló.

Nagy megtiszteltetés volt, hogy Pajer Kristóf, Megyer polgármestere felkérte az Albannach Skót Kulturális Egyesületet, hogy szervezzünk közösen egy Skót Napot az ország legkisebb településére. Az alig hatvan fős lélekszámú községen május 22-én megtartott programon Skócia kultúráját, gasztronómiáját, zenéjét és sportját ismerhették meg a látogatók a Nemzetek faluja programsorozat keretében. Kulturális bemutatókat tartottunk, a fesztivál vendégei Kéri György skótdudás koncertjét is meghallgathatták és skót táncosok, zenészek is felléptek. "A skót napot a megyeri házak udvarain tartjuk, az egész falut megnyitjuk" – mondta Pajer Kristóf.
Felföldi játékokat is rendeztek: volt póznahajítás, súlylökés (8 vagy akár 11 kilogrammos kősziklát kellett eldobni), skót kalapácsvetés: 8 vagy 10 kilogrammos vasgolyót kellett elhajítani amely egy vastag fémrúdban végződik. A versenyszám folyamán a versenyző lába rögzítve volt a földhöz egy speciális bakanccsal, vagy fémkerettel. De volt kolompvetés: a fémkocka súlya 22 vagy 26 kilogramm. És szalmavetés: egy szalmabálát kellett a versenyzőnek felfelé dobnia egy vasvilla segítségével. A bála súlya 9 kilogramm volt. Nem semmi. Persze folyt a jófajta skót sör és a whisky, a faluszélen kispályás focimeccseket és rögbi körversenyeket tartottak. A polgármester házának udvarán játszóházat alakítottak ki a gyerekeknek. A vendégek emellett megnézhették a magyar baromfiudvart és a megyeri lovastanyát is.

Az Albannach egy sajátos totóval készült. Összeállítottunk 13+1 kérdést Skócia történelmével, kultúrájával kapcsolatban. Akik helyesen kitöltötték a versenylapot, azok között három ajándékcsomagot sorsoltunk ki.

Ami Megyer község történetét illeti: először 1332-ben említik meg az oklevelek, Megyer néven. Ekkor a debrentei vár tartozéka, a Himfi-család birtokában. A Pápai-családoknak is voltak itt birtokrészei. Mátyás király 1464-ben a Kanizsaiaknak adta. Hosszú ideig a Megyeri-család birtoka volt. Neve a megyer törzsnévből keletkezett.

A szegényes forrásmunkák a község keletkezéséről és történetéről alig adnak képet. A török időkben Megyer a sümegi vár "kapuja" volt és mint ilyen el is pusztult. Közvetlenül 1945 előtt az egész határ a község lakóié volt. Megyeren 1939-ben 135 magyar anyanyelvű lakos élt. Egyetlen iskolája sem volt, viszont három kocsmáját is említették, gyakran keresték fel az eldugott kisközséget a betyárok, akik a falu juhászaival tartottak kapcsolatot. Megyernek 1969-ben 120 lakosa és 29 lakóháza volt. Területe akkor 400 katasztrális hold, ebből 280 hold szántó, a többi erdő és rét. Két rövid utcáját említik. A falu mellett folyó Marcalt 1968-ban szabályozták, korábban 50-60 holdnyi területet öntött el évenként. Az 1960-as évek kezdetén a kiöntött folyó elvitte a fahidat, ami helyett új betonhidat építettek 1965-ben. A villanyt 1959-ben vezették be. Ugyanabban az évben kultúrházat, boltot és tűzoltószertárat létesítettek. Kevés új ház épült, a régi szalmatetős házakat azonban átalakították, felújították. Megyer a dabronci székhelyű körjegyzőséghez tartozik.

A településvezetők célja egy Európában is ismert gasztronómiai-kulturális falu létrehozása, ahol a helyi és a környék konyhaművészetének, kulturális tradícióinak bemutatása folyik. Erre a célra egy felújítandó ingatlant vásárolunk, amit a jövőben geotermikus- és napenergia felhasználásával működtetnek, ezzel is hozzájárulva a környezetbarát életmódhoz. Az épület alsó szintjén lévő szobákat kiállítótérként használják, ahol kulturális programokat tartanak, az önkormányzat és/vagy szervezetek pedig a rájuk jellemző termékeket mutatják be. A falakon a hagyományos népi konyhát bemutató eszközöket helyezik ki; régi edények, fa kanalak, bográcsok, cserépedények, ezen kívül felépítik a tájra jellemző kemencét, amely nagyszabású rendezvények esetén üzemel is. Külön vitrinben kapnak helyet az egykori szakácskönyvek és kézzel írott receptek, amelyeket az ételekről készült fotókkal illusztrálnak.